Január eleje óta saját futóművemmel járok haza a munkahelyemről heti 3-szor kb. (14 km, amit sokszor, ha időm engedi kiegészítek kicsit. Néha jobban.) Hát, nem a kedvencem, megmondom őszintén. Amilyen egyszerűnek tűnik fogni magamat és hazafutkosni amikor letelik a munkaidő, annyira bonyolult művelet ez. 

Azon kívül, hogy még mindig a combizom-sérülésemmel szenvedek (most éppen kicsit jobban, mert a szombati táncolás, mint keresztedzés nem tett túl jót neki), elég nagy logisztikát igényel (főleg télen), hogy mindig legyen itthon is és bent is legalább egy kabátom és csizmám (mivel 2 kabátom és 2 csizmám van, ez elég nehéz). Szóval amikor éppen nem futok haza, akkor egy másik, még extrémebb sportot űzök: tele cuccokkal (kabátok, csizmák) igyekszem Gergőért odabuszozni az oviba és onnan hazajuttatni a kis lázadómat. Amikor meg hazafutok, akkor reggel vagyok jól felpakolva a hátizsákomban a teljes téli futófelszereléssel cipővel, mellénnyel, aláöltözővel, futós hátizsákkal (mert a pénztárcát stb. haza kell valahogy juttatnom délután) stb. Előtte ezeket mind át kell gondolnom, össze kell készítenem, mert ha valami fontos dolog (pl. futókesztyű) otthon marad, az elég kellemetlen tud lenni, akár meg is hiúsíthatja az egész hazafutást. 

Van egy másik nehézség is. A 16. és a 17. kerület között nincs egy valamire való, biztonságos járda, bringaút, ami egy futónak azt a biztonságérzetet adja, hogy nem kell kamionok, autók mellett szűk utak szélén, lélegzetvisszafojtva futni. Én most ezt teszem a Naplás útnak azon a szakaszán, ami az erdő mellett megy el. De még mindig biztonságosabb, mint a másik két út. Viszont itt egy olyan kanyar van, ami szinte beláthatatlan. Ráadásul pont szürkületkor érek oda mostanában. Így fejlámpa ide vagy oda, eléggé izgulok ezen a részen. De bevállalom, mert most erre van lehetőségem. Az az érzés meg, amikor meglátom a kis erdei utat és a Naplás tavat, felbecsülhetetlen. Meg kint lenni a friss levegőn, míg mások a tömött buszon zsúfolódnak, szintén maga a csoda. Annyiszor gondolok erre. Nagyon szerencsés vagyok. 14 km varázslat. 

Egy másik nagyon érdekes és szórakoztató jelenség, a kolléganők, kollégák reakciója. Nagyon bírom. Azóta mindenki a futásról kérdez, meg csodálkozik. Én vagyok a fura csaj, aki délután 4-kor "űrruhára" öltözik, felveszi a 2 számmal nagyobb óráját, batár nagy cipőjét, átszellemül és fut. Akkor is ha jeges-havas minden, akkor is ha mínusz 7 fok van. Ez az őrült nő, aki nap közben talán egész normálisnak tűnik (na jó, azért vannak máskor is jelek), délutánra teljesen megkattan. Csodálkozom, hogy még nem küldtek át a Közi-be (Közösségi Pszichiátriai Ellátás), ami szintén a mi intézményünkhöz tartozik. Mindenki szabadkozik, hogy miért nem fut, sportol. Pedig én nem is kérdezek semmit. Többen jelezték, hogy tavasztól szeretnének elkezdeni sportolni. Ez annyira jó érzés. Ezért (is) megéri a sok fáradság, az, hogy akkor is átöltözök és elindulok, ha semmi kedvem. Közben általában már jó, De nem mindig. Bizony, vannak rossz napok. Főleg most télen. Nekem is nehéz. De hiszem, hogy megéri.

Ma reggel befutottam a változatosság kedvéért. Mivel a munkahelyemen nincs zuhanyzási lehetőség, így taxisofőr bátyámat kellett reggel felébresztenem, hogy engedjen be zuhanyozni átöltözni (természetesen ez külön szervezést igényelt, mivel oda kellett vinnem ruhát, tisztálkodási eszközöket, kabátról nem is beszélve). A csizmára nem gondoltam, így futócipőben mentem át dolgozni a kb. 2 perc sétára lévő épületbe. Amúgy ahhoz képest mennyi mindenre kell gondolnom napi szinten, elég jól megy, kevés hibával. Úgy értem majdnem mindig minden fontos nálam van. 

A futás a mindennapjaim részévé vált. Természetes állapot. Ha pihenőnapom van, szenvedek. Most például már 7. napja futottam zsinórban, előtte 1 pihenőnappal, ezelőtt pedig a maratonnal. Így holnap pihennem kell. Már jár az agyam. De nem hagyom magam, 1 nap kell. Ha nem lennék sérült, akkor mennék holnap is. Mert amúgy tényleg olyan természetes az egész. Ha nem lenne ez a sok öltözködés, cuccolás, például ha lenne bent zuhanyzó és oda és vissza is tudnék futni, bent tisztálkodnék, elég lenne "csak" ruhát és a legszükségesebbeket a hátamon vinni, bent tartanék egy kabátot, csizmát, sokkal egyszerűbb lenne. Így viszont izgalmasabb. Tudom, hogy sokan megteszik ezt hasonlóképp. De még többen nem. Úgy érzem, hogy sokat ad ez az új rendszer. Sokkal nehezebb nekem, mint a kényelmes hajnali futás, de ezáltal még több, még jobb leszek egy napon. Már várom azt a napot. Tudni fogom, hogy mi van mögötte. Ezért hálás vagyok minden egyes percért, amikor futhatok.