Pszichológusi ajánlásra megírom a vasárnapi félmaratonomról is a beszámolót :-). Mert újabb egyéni csúcsot futottam: 1:32 (ez 4:22-es p/km-eket jelent), mégsem tudok neki annyira örülni, mint kellene. Szóval Andi, itt van akkor, hátha segít.

Tavaly ezen a félmaratonon PB-t futottam (1:37) és sikeresen lesérültem 2 hónapra a combközelítő izmommal. Ezt semmiképpen nem szerettem volna megkockáztatni megint. Gondolkoztam is, hogy elinduljak-e rajta, visszavágjak-e ennek a jó kis pályának. Vonzott nagyon, de halogattam a nevezést.

Aztán jött egy e-mail, ami nagyon meglepett. Nem is tudtam, hogy a maratonon korosztályos 2. helyezett lettem és Siófokon, ezen a versenyen lesz a díjátadó ünnepség. Bár nem szeretem a korosztályos helyezéseket, de ennek nagyon örültem. Ráadásul választhattam egy távot, amin indulási jogot kaptam. Így adott volt, hogy aznap lefussak ott egy félmaratont.

Az 50 km-es OB után 10 teljes futásmentes nap következett. Igyekeztem dupla Spinning és TRX órákkal pótolni a hiányérzetemet, amivel egész jól elvoltam úgy a 6., 7. napig. Végül kedden csak letelt a 10 nap és elmentem futni egy katasztrofálisat aznap. Este csapatbuli volt. Vasárnap pedig félmaraton. A PB-t (1:34 alatt) elég esélytelennek láttam, de szerettem volna 1:40 alá menni.

Jó hangulatú telekocsival mentünk a helyszínre. Gábor, a sofőrünk PB-t szeretett volna futni, 1:30 alá menni. Ez sikerült is Neki, ezúton is gratulálok. Az óráink pedig nemcsak szépek és ugyanolyanok, hanem pontosan ugyanazt mérték. Úgy tűnik a kanyarokat is sikerült mindkettőnknek ugyanúgy bevenni.

Az idő elég hűvös volt a helyszínen, pedig 15-16 fokot jósoltak aznapra. Úgyhogy ment a szokásos „Mit vegyek fel?” játék. Végül csak felvettem a rövidujjú pólóhoz egy karmelegítőt. Ezt az utolsó wc-zésnél leszedtem mégis. Jó döntés volt, nem fáztam :-).

Az 1-es rajtzónából indultam. Na ez kevésbé volt jó döntés. Egyrészt nagyon stresszeltem magán az 1-es rajtzónából való indulás tényén. „Mit keresek én ilyen emberek között?”. Másrészt az elején folyamatosan előztek, ami nagyon megviselt. Hiába próbáltam elvonatkoztatni ettől. Az első 8 km-emet a futók által jól ismert sípcsont melletti fájdalom kísérte. Tudtam, hogy a kihagyott 10 nap miatt van ilyen erős tempó mellett. Próbáltam menni, de 4:30 alá nem nagyon sikerült. Mintha kötelet húztak volna keresztül a lábamon és azt valaki tartotta volna hátulról.

Aztán 8 km-nél hopp, ez az érzés elmúlt. Végre mehetek! Addigra elég nagy hátrányt szerezhettem, mégis a fordítóknál úgy néztem, hogy talán 3. vagyok. Nehéz volt ezt követni, mert rengeteg-féle rajtszám volt. Külön szombati-vasárnapi félmaraton, váltók stb. Mindegy, hajtottam, ahogy csak tudtam, már nem nagyon előztek meg.

Elérkezett az első kör vége, 10,5 km. A célkapun áthaladva 46 percet mutatott az óra. Reálisnak éreztem, hogy ha a 2. körben nem lesz semmi gond, az ugyanennyi legyen és akkor megvan a PB. A titkos vágyamat, hogy 1:30 alá bevigyem, elengedtem.

A második kör határozottan kellemesebb volt. Egy rövidebb és egy hosszabb szakaszon a Balaton mellett mentünk. A rövidebb szakasz egy kis földút volt. Ez nem lett volna érdekes, de pont elém került egy lány, akit nagyon szerettem volna megelőzni és nem esett jól mögötte menni. Így a füves részre kellett kimenjek előzni. Ezt elég kockázatosnak éreztem kb. 4 p/km-es tempónál, de megtettem és örültem. A második Balaton-parti szakasz hosszabb volt és a part melletti betonozott részen haladt. Itt rengeteg szurkoló volt és már közeledtek az utolsó km-ek. Gondoltam, még frissítek egy utolsót (előtte kétszer néhány korty vízzel frissítettem). Valami olyan förtelmesen undorító löttyöt vettem el, hogy reflexből kiköptem egy „Mi ez a sz@r?” kifejezéssel megspékelve finoman és nőiesen. Mindegy, nem esett jól, de frissítés nélkül is kibírtam a maradék 3-4 km-t. Kicsit próbáltam nézni a Balatont és a lágyan ringatózó hattyúkat, de rájöttem, hogy ez ezzel a tempóval most nem igazán összeegyeztethető, így inkább a futást választottam. A második körön amúgy visszaelőztem sok embert, akik az elején elhúztak. Ez jól esett, de mérges is voltam, hogy ha nem lett volna a fájdalom az elején, akkor mi lett volna. De futásban és az életben sincs „ha”. Ez volt és kész.

A célegyenesben is (ami 1 km volt kb.) előztem folyamatosan. Nagyon jó tempót mentem és nagyon jó érzés volt. Hát még meglátni a célkapun az 1:32-t. Hajtottam nehogy belecsússzak 1:33-ba. Ez sikerült is.

Összességében még mindig szeretem ezt a versenyt, ezt a pályát. Jó volt megint PB-t futni. Gábor még ott pihegett a célban, irányított, hogy hol vegyem át a befutócsomagomat, mert eléggé nem voltam képben még. Cserébe megkapta a sörömet :-). Futottunk egy levezető km-t „másnap” jeligére.

 Aztán felmentem a hotelbe átöltözni. Ez egy szuper dolog ezen a versenyen! Ráadásul majdnem végig egyedül voltam a szobában. Lefeküdtem az ágyra. Nyugodtan, lassan lezuhanyoztam (igaz, törölközőt nem vittem, de megoldottam :-)), átöltöztem. Az eredményhirdetésig megnéztem a faliújságon (ez elég retró) hányadik lettem. 5. Tavaly ezzel az eredménnyel mindkét nap 2. lettem volna. De ugye nincs „ha” :-). Fent szólítottak a dobogóra, 6-an álltunk rajta öregfiúk és öreglányok. Érdekes volt látni a különböző korosztályokat egészen kicsiktől az idősekig. Elég megható volt. A retró érzést tovább erősítette a táska, amit a kupa mellé adtak. Nem nagyon találtam szavakat rá. De okozott néhány vidám percet :-).

Hazafelé velünk jött még két lány. Így 7-en voltunk az autóban. Előkerült egy Nestea-s üvegbe rejtett meggypálinka. Fiú útitársunk húzta meg elsőnek az üveget. A lányok szégyellősködtek először, így hát feláldoztam magam és megkóstoltam első csajként (aztán persze Ők is becsatlakoztak). Úgy fáradtan, kifutva magamat elég nagy hatással volt rám az a 2 korty is. Viccelődtünk, hogy ezzel elkezdtük az alapozást. És valóban. Nincs több verseny. Edzés van. Főleg mennyiségi futások jellemzik az elkövetkezendő időszakot.

Nem kertelek. Fáradt vagyok. Nagyon. Ki vagyok merülve fizikailag, érzelmileg, mindenhogy. Szép, de nehéz időszak áll mögöttem. Egy év alatt megfordult velem a világ futásilag és magánéletben egyaránt. Azt várom ettől a téltől és az edzésektől, hogy segítsenek ezt csendben feldolgozni. A hideg tisztítsa meg a gondolataimat, fagyassza le a felesleges aggodalmaimat és félelmeimet.

Köszi Andi, kicsit jobb.