A futócipőmben már egy hete van egy kavics. Hol jobban, hol kevésbé szúr, kényelmetlen. Mégsem szedem ki, mert mindig akkor jut eszembe, amikor pont a lábamon van a cipő, meg kellene állnom, levenni a kesztyűmet, megtámaszkodni, levenni a cipőt, kiszórni a kavicsot, visszavenni a cipőt, bekötni, visszavenni a kesztyűmet, újra elindulni, megvárni, amíg a cipőfűző elrendeződik és újra egyformán kényelmes lesz a két cipő. Ez macerás. Így inkább hagyom, hogy szúrjon a kő. Sokszor volt ez velem a múltban. Mostanában kevésbé jellemző rám. Igyekszem nem halogatni, nem tűrni sokáig, hogy hamarabb elrendeződhessenek a dolgok. Persze ez csak akkor érvényes, ha a kő tényleg kemény kő és nem összeállt homokszemek, amik maguktól, kis mozgással elrendeződnek. Ezt fel kell ismerni. De ha kő, nincs más megoldás, be kell vállalni a macerát és ki kell rázni a cipőből.
A 2016-os évem:
4751 lefutott km
Nyáron csatlakoztam egy rendkívül motiváló csapathoz. Lett edzőm, aki visszafog, amikor kell és noszogat, hajt amikor az kell, és erősít, amikor gyenge vagyok és lágyít, amikor túl erős vagyok és mindig tudja mit, mikor, hogyan kell mondani, hogy túljussak a nehézségeken és elraktározzam a jót, hogy ezek által fejlődjek és tudjam hol a helyem. A csapattól pedig rengeteg segítséget kapok. Igyekszem ezt meghálálni és viszonozni a jövő évben.
Sok jó kis edzésem volt, eljutottam néhány helyre kétlábon és belül a fejemben egyaránt.
Elkezdtem megtapasztalni a versenyek világát (korábban alig indultam versenyeken, azokon is inkább a teljesítés volt a cél). Még szoknom kell és sokat tanulnom e téren. Azt hiszem 2017-ben ez nagy feladat lesz.
Versenyek:
Március: Optivita, Velence, 6 órás nyílt futam (66.4 km, 3. hely)
http://spiritrun.blog.hu/2016/03/08/optivita_6_oras_ki_talalta_ki_ezt_a_hulyeseget
Április: 12 órás futás, Sárvár (113 km)
http://spiritrun.blog.hu/2016/04/28/nem_vagyok_100-as
Május: Ultrabalaton, női páros (105 km több részletben, 20 óra … perc, 2. hely)
http://spiritrun.blog.hu/2016/06/05/ultrabalaton_620
Augusztus: Korinthosz.hu, 81 km (7 óra 47 perc)
http://spiritrun.blog.hu/2016/08/19/korinthosz_hu
Szeptember: Optivita, Velence, 12 órás Magyar bajnokság (114 km, 7. hely) – 32 fokos hőség…
http://spiritrun.blog.hu/2016/09/16/optivita_12_oras
Október: Spar Maraton, Budapest (3 óra 18 perc)
http://spiritrun.blog.hu/2016/10/10/haromtizennyolcas_maraton
November: Optivita, Velence, 50 km-es Magyar bajnokság (3 óra 53 perc, 3. hely)
http://spiritrun.blog.hu/2016/11/09/optivita_50_km-es_magyar_bajnoksag_3_hely
K&H félmaraton, Siófok (1 óra 32 perc)
http://spiritrun.blog.hu/2016/11/24/siofok_felmaraton_1
+
1-2 kisebb verseny
2016-ban legközelebb a szívemhez 3 verseny áll. Az egyik az Ultrabalaton, ahol Diával nagyon szépen összedolgozva 220 km-t 20 óra 27 perc alatt teljesítettünk és ezzel felállhattunk a dobogó 2. fokára, ami azt hiszem végképp megerősített abban, hogy az út, amire léptem jó irányba visz és kezdtem elhinni, hogy ott a helyem. Ráadásul a páros versenyzés igazán különleges plusz élményt, motivációt, erőt adott. Ráadásul rátaláltam a már említett csapatra, az UB-n véletlenül ismertem meg Attilát, a későbbi edzőmet. Diával pedig úgy érzem barátok lettünk, fél szavakból is tudjuk pl., hogy a Hungaroringen amikor két kört lehet menni, mi hajtunk, hogy első csajokként ráhúzzunk egy harmadikat is a tilosban :-). Most pedig nem párosban, hanem párhuzamosan készülünk megkerülni a tavat.
Másik nagy élmény volt a 12 órás hőgutafutam, ahol azt hittem, hogy vége lesz, de nem lett. Felálltam és megcsináltam embertelen melegben, mint utólag kiderült, betegen.
A Spar maraton az önfeledt száguldozásról szólt, 24 percet javítottam a 2 hónappal azelőtti maratoni egyéni legjobb eredményemen. Ráadásul közben végig nagyon jól éreztem magam, sehol nem volt holtpontom.
Az 50 km-es Országos bajnokság meg… hát arra nem nagyon találok szavakat. Hatalmas élmény volt közben hajtani, a nehézségeken túllépni és aztán örülni a közös sikernek a csapattal. Simona és Viki mellett a dobogón állni meg szürreális volt. Mintha nem én lettem volna. Volt itt vér, verejték, kemény munka és a végén nagy öröm.
Tudom, hogy most kell okosnak lennem. Továbbra is szeretek, imádok futni. Ez a legfontosabb. Ezt nem szabad soha elfelejtenem. Meg azokat az embereket, akik mellettem állnak bármilyen élethelyzetben is vagyok. 2017-ben többet szeretnék visszaadni. Már elkezdtem.
Nemrég összeírtam egy listát arról hogy szeretnék élni ebben a páratlan évben. Ezt csak a hozzám legközelebb álló emberek láthatják, mert eléggé belső dolog. De ajánlom mindenkinek, hogy írja ezt le. Ki is tettem, hogy minden nap lássam. Érdekes, hogy mindig mást veszek észre belőle, más és más feladat, pont kerül előtérbe.
Májusban pedig vár rám egy nagy vállalás: a Balaton körbefutása. Az lesz az a nap, amire 3 éve (most 2 és fél) készülök. Először nem tudott róla senki. Bolondnak is néztek volna, amikor az egyénieket csodáltam a kis 6 fős csapatomból. Akkor éreztem, hogy egyszer… Azóta, ha nem is minden nap, de erre készülök.
A kis kavicsot MOST megyek és kiszórom a cipőmből. Nem, nem holnap, január 1-jén, hanem MOST. Csak így érdemes.
